Az erdészet természetvédelmi területei az ohati, a margitai erdő, az Angolkert és a hajdúböszörményi gyöngyvirágos tölgyes. E területek erdőgazdálkodási tevékenységét a Hortobágyi Nemzeti Park ellenőrzi.

A védetté nyilvánított területen a nyírségi pusztai és gyöngyvirágos tölgyesekre egykor oly jellemző, jelenleg fokozottan védett magyar nőszirom telepei találhatók.

A jellemző flóra számos értéke közül említésre méltó a magyar nőszirom, a szikikocsord, a magyar zergevirág, a széleslevelű salamonpecsét, gyöngyvirág és a foltos kontyvirág.

A gazdag madárvilág jellemző fajai a kékvércse, a törpesólyom és a réti sas, a zöldküllő, csúszka, fakusz és a fülemüle.

A vadban is bővelkedő vidéket vaddisznó, őz, nyúl, fácán, vadkacsa, vadliba, szalonka népesíti be.

A hortobágyi puszták erdeinek, a Tisza ártereinek különös idegenforgalmi vonzereje van, a táj, a flóra és a fauna varázsa vonzza a hazai és a külföldi látogatókat.

A Debreceni Erdészet területén az alábbi védett területek találhatók:

• Nagyerdei Öregtölgyes Természetvédelmi Terület (TT),
• Hajdúsági Tájvédelmi körzet,
• Bihari – sík Tájvédelmi Körzet.

Az 1315 ha-os debreceni Nagyerdő ma védett terület. Itt jelölték ki 1939-ben az ország első védett erdőterületét. Kisebb foltokban Martinkán, Hármashegyen, Bánkon is vannak védett területek. Helyi védettséget élvez a Kőrises Arborétum, a Panoráma út menti területek.

Az idős tölgyesek számos, az Alföldön veszélyeztetett ritka növényfajnak adnak menedéket. Itt talál oltalmat a tavaszi csillagvirág, kétlevelű sarkvirág, debreceni csormolya, kontyvirág, odvas és ujjas keltike, bogláros szellőrózsa, sárga árvacsalán, enyves zsálya, erdei tisztesfű, békabogyó, gyöngyvirág, széleslevelű salamonpecsét, fodros gólyaorr, nagyvirágú szegfű, sasharaszt, sárga gyűszűvirág, medvetalp, turbánliliom, bársonyos tüdőfű, erdei ibolya, kis télizöld és a fokozottan védett a magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. hungarica).

Fontosak az itt előforduló zoológiai értékek is, mint például az itt szaporodó fekete harkály, a csuszka, nyaktekercs, darázsölyv, középfakopács, léprigó, egerészölyv, macskabagoly és az örvös légykapó. Az odvas fákban több mint tíz denevérfaj találja meg a szálláshelyét.

Védendő erdőtársulásai a gyöngyvirágos és a pusztai tölgyesek, tölgy-kőris-szíl keményfás ligeterdők.

A Hajdúsági Tájvédelmi Körzet védett állományai közül kiemelkednek az ősi homoki pusztai tölgyesek maradványai és a tölgy, kőris liget erdők képviselőjeként a Nagycserei Szabó Pál Emlékerdő. Előforduló fontosabb védett fajok: az egyhajúvirág (Bulbocidium vernum ssp. versicolor), tarka sáfrány (Crocus reticulatus). A Bihari- sík Tájvédelmi Körzet része a sziki tölgyesek maradvány erdeje Hencida határában.

A területen 1986-ban alakult meg a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzetbe tartozó erdőrészletek területe: 2514,0 ha. A fokozottan védett erdőrészletek területe: 154,1 ha.

Fokozott védelem alatt álló növények:

• Egyhajú virág (Bulbocodium venum)
• Magyar nőszirom (Iris aphylla ssp. Hungarica)
• Magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. Hungarica)

A megmaradt pusztai tölgyesek faunája gazdag és olyan ritka, illetve védett virágokat rejtegetnek, mint az erdei szellőrózsa, tavaszi hérics, fehér madársisak, tarka sáfrány, hegyi pajzsika, nagy ezerjófű, homoki nőszirom, turbánliliom, erdei gyöngyköles, a tavaszi kankalin, gyöngyvirág és a buckaközökben a mocsári gólyahír.

Védett erdőtársulások a területen az őshonos fafajú természetszerű erdőállományok: a homoki tölgyes, gyöngyvirágos tölgyes, tölgy-kőris-szíl ligeterdő, puhafás ligeterdő, puhafás ligeterdő és az égeres állományok.

A fauna ritkasága a feketególya, holló, örvös légykapó, mókus, nyuszt stb.

Az Alföld hajdani, erdőspusztai képét még némileg őrző területen hozták létre a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetet.

A nyíracsádi erdőrészletben: idős pusztai tölgyes néhány polikormon magyar nőszirommal. A meredek parton gazdag páfrányos vegetáció is található: erdei pajzsika, tölgyespáfrány, édesgyökerű páfrány, aranyos fodorka, fekete fodorka.

A flórából és a faunából a területünkön előforduló néhány konkrét adalék: tipikus babérfűzés nyírláp a Nyírábrányi Káposztás –laposon található, de hasonló- bár a babérfűz nélküli – társulás van a Nyíracsádi Jónásrészen is. A buckaközi laposok klímatársulása a tölgy-kőris-szíl ligeterdő Nyírábrányban is megmaradt kis foltjai.

A holló (Corvus corax) állomány is enyhe emelkedést mutat, 1984-ben fészkelt először újra a Gúthi erdőben. A nyuszt (Martea martea) egyik biztos előfordulása a Gúthi erdő. Ez bizonyítja, hogy szintén terjeszkedő faj, és valószínűleg a mókus alföldi terjeszkedését követi, mivel az természetes tápláléka.

Az ősi gyöngyvirágos tölgyest idézik a védett növények, mint tavaszi csillagvirág, debreceni csormolya, kontyvirág, odvas- és ujjas keltike, sárga gyűszűvirág stb. és a fokozottan védett magyar nőszirom.

Előforduló fontosabb védett fajok:

• az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum ssp. Versicolor)
• tarka sáfrány (Crocus reticulatus).

Fontosak az itt előforduló zoológiai értékek is, mint pl. a ragadozó madarak közül az egerész ölyv, galambász héja vagy a magas fajszámmal képviselt denevér populáció.

A Fehérgyarmati Erdészet területén értékes gyertyános-tölgyes erdőtársulások és keményfa ligeterdők, melyek képviselői a Bockereki erdő, a Lónyai-, a Kömörői- és a Ricsei-erdő.

Az itt található ritka, illetve védett növények között jellemző az égszínkék erdélyi csillagvirág, a fehér galambvirág, a lila leplű pettyegetett tüdőfű, a szagos müge, a fényes levelű kapotnyak, réti kardvirág, kockás liliom, a kétlevelű sarkvirág, a tavaszi tőzike és többféle páfrány.

Erdeink jellemző fészkelő madarai a fekete harkály, a közép és a kis fakopáncs, az egerészölyv és a kabasólyom. Énekesmadaraink között említhetjük az erdei pintyet, a meggyvágót, számos cinege- és rigófajt. Réti fészkelő madárritkaságaink a fürj, a mezei pacsirta, a citromsármány és a sordély.

A Nyíregyházi Erdészet természetvédelmi területei mintegy 1 000 ha-t tesznek ki. Ebből 786 ha Tiszadobon, 162 ha Tiszatelek környékén és 50 ha Tiszavasváriban található. A tiszadobi ártér fő értékét a Tisza szabályozás előtti időszakról visszamaradt tölgymatuzsálemekben és hatalmas magyar kőrisekben gazdag tölgy-kőris-szil ligeterdők és a szétszórtan mindenütt fellelhető morotvák és a hozzá kötődő növény és állatvilág hordozzák.

Az előforduló természetes erdőtársulások: kőrises-sziles-kocsányos tölgyes, kőrises-kocsányos tölgyes, hazai nyárasok.

A holtágakat vastagon borítja a sulyom (Trapa natans), tömegesen tenyészik benne a tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga vizitök (Nuphar luteum). A vízparti növénytársulások értékét az itt található édesgyökér (Glycyrrhiza echinata) és mocsári pajzsika (Dryopteris thelypteris) is jelzi. A Felső-Tisza egész szakaszáról innen ismert csak a vízi kolokán (Stratiotes aloides) és a ritka lebegő víziharaszt, a rucaüröm (Salvinia natans), mely a még itt fellelhető úszó szigetek jellegzetes növénye.

Az ártéri erdők nagy értéke a gazdag madárvilág is. A kutatások szerint 86 féle madárfaj fészkel itt. A több száz éves odvas tölgyfák nem csak szemet gyönyörködtetőek, hanem sok madárfaj számára kedvező fészkelőhelyet is biztosítanak. A tiszadobi és Tiszatelek menti ártéri erdőkben telepesen fészkel a szürkegém (Ardea cinerea), a kiskócsag (Egretta garzetta) és a bakcsó (Nycticorax nycticorax), emelett olyan madárritkaságok is fellelhetőek, mint a fekete gólya (Ciconia nigra), nagy fülemüle (Luscinia luscinia), réti sas (Haliaetus albicilla), békászósas (Aquilla pomarina) vagy a kerecsen sólyom (Falco cherrug).

A baktalórántházi erdőtömb nyugati része országos jelentőségű természetvédelmi terület. A terület rendeltetése, hogy

• Védje és tartsa fenn a Nyírségre egykor jellemző természetes gyertyános-tölgyes erdőtípust és őrizze meg a terület sajátos növényvilágát.
   
• Őrizze meg a kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkező kocsányos tölgyeket és ezek fenntartásával segítse az erdészeti növénynemesítést.
   
• Biztosítson zavartalan természeti körülményeket a tudományos kutatás és oktatás számára.

Az aljnövényzetben legfigyelemreméltóbb a montán flóraelemek nagyszámú, illetve tömeges jelenléte. Legtömegesebb a szagos müge, valamint a hagymás fogasír, de jellemző még a virágrugó foszlár, erdei ibolya, varázslófű, gombernyő, erdei sás, szirmatlan ibolya, madárfészek, enyves zsálya, hevesi tisztesfű, orvosi veronika, hölgypáfrány, kis télizöld stb.

Az erdőrezervátum kijelölése a természetvédelmi terület déli részéből történt, amelynek a magterülete fokozottan védett.

Az erdészet területén három természetvédelmi terület található:

• Bátorligeti-ősláp
• Fényi-erdő
• Bátorligeti-legelő

A Bátorligeti-ősláp jelentőssége abban rejlik, hogy a hajdani nyírségi táj valamennyi növénytársulásából egy kis darabkát foglal magában. Az itt megtalálható változatos növény – és állatvilágnak köszönhetően ma a Bátorligeti-ősláp az ország ötödik legfokozottabban védett és legjobban feltárt természetvédelmi területe. Az ősláp a Nyírség máig fennmaradt élő múzeumának tekinthető.

Az ősláp a következő természetes növénytársulásokat rejti magában:

• Hínárosok
• Nádas-sásosok
• Láperdők (nyírláperdők, ill. fűzláperdők)
• Láprétek
• Hűvös-nedves tölgyesek (tölgy-kőris-szil ligeterdők; gyertyános-tölgyesek)
• Homoki tölgyesek (gyöngyvirágos-tölgyesek; ezüsthársas-tölgyesek; cseres-tölgyesek)
• Fényi erdő

Ritka növény fajok: zerge boglár, szibériai nőszirom, vitéz kosbor, fehérzászpa, piros madársisak.

Ritka állatfajok: vadmacska, nyuszt, hermelin, fekete gólya, elevenszülő gyík.

A Fényi-erdő a Károlyi-család birtoka volt. Egykori tulajdonosa felismerte az erdő botanikai, természeti értékei, ezért az erdő rendeltetése nem gazdasági volt. A Fényi-erdő „igazi homoki tölgyes”.  Mikrodomborzata és mikroklímája a nyírségre jellemző. Az erdő mélyebb részein láp foltok alakultak ki. Az erdő tavasszal annyira vizes, hogy szinte járhatatlan. Növényvilágát, állatvilágát tekintve megegyezik a Bátorligeti-ősláp növény- és állatvilágával. Az erdészet területén található erdők a magyar nőszirom és a turbánliliom élőhelye.